Áldja meg az Isten azt az édesanyát,
Aki katonának neveli a fiát.

Húsz évig neveli világ pompájára,
Húsz éves korába' öltözteti gyászba.

Szólnak ott az ágyúk, csattognak a kardok,
Lelkem, édesanyám, most mindjárt meghalok.

Hogyha a nagy Isten rajtunk nem könyörül,
A vitézek közül még egy sem menekül.

Ássál, pajtás, ássál sírt én kardhegyemmel,
Takard bé szememet az én zsebkendőmmel.

Ások, pajtás, ások sírt én kardhegyemmel,
Bétakarom szemem az én zsebkendőmmel.

Írd meg, pajtás, írd meg, hol történt halálom,
Szomorú halálom idegen országon.

Ki levelem kapja, jajszóval olvassa,
Én édesanyámnak bánatát újítja.

Kedves édesanyám, tehozzád fordulok,
Katona létemre utoljára szólok.

Éltemet áldozom az magyar hazámért,
Véremet kiontom az magyar nemzetért.

Ne félj, Magyarország, Isten vigyáz reád,
Ellenség kezébe nem adja határát.